how to make a site

Lakatos József

Festőművész, szobrász

1938-ban születtem Sárváron. Az általános iskolában Majthényi Károly szobrászművész lelkesítő rajzórái hatottak rám. A helyi gimnáziumban érettségiztem, majd az Egri Pedagógiai Főiskola rajz szakán végeztem 1959-ben. Jakuba János festőművész volt a mesterem. 1959-65 között Mosonmagyaróváron, 1972-ig Győrben, 1981-ig Nyíregyházán laktam, azóta újra Sárváron.

1963 óta vagyok tagja a Művészeti Alapnak és annak utódintézményének (MAOE). Tagja vagyok a Magyar Képzőművészek Szövetségének is.

Önálló tárlatom sok helyen volt, többek között: Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Hajdúböszörmény, Hatvan, Hódmezővásárhely, Kiskőrös, Körmend, Lendva, Mosonmagyaróvár, Nagykálló, Nyíregyháza, Sárvár, Szombathely, Veszprém kiállítótermeiben.

Országos és területi tárlatokon szerepeltem: Budapesten, Debrecenben, Győrben, Hatvanban, Kaposváron, Keszthelyen, Kismartonban, Muraszombaton, Székesfehérváron, Szombathelyen.

Nemzetközi művésztelepeken vettem részt: Berekfürdőn, Hajdúböszörményben, a Hortobágyon, a Kárpátalján, Lengyelorszárgan, az NDK-ban, Nyíregyháza-Sóstón.

Külföldön Ausztriában, Csehszlovákiában, Dániában, Franciaországban, Németországban, Szlovéniában, Romániában szerepeltem.

Az utóbbi évtizedekben a festészet mellett sok fa-reliefet és köztéri faplasztikát készítettem, melyek mondanivalóit a honfoglaláskori emlékekből, a magyar mitológiából vettem.

Köztéri műveim: Körmenden: Honfoglalás-emlékmű; Sárváron: Milleniumi Boldogasszony-emlékmű; Csényében: Benedek Elek Emlékpark; Bakonszegen: a Kos Emlékhely faragványai.

Murális műveim: Nyíregyházán: mozaikfal (13 m2); vasbeton erkélyrácsok a nyíregyházi magasházakon; Sárváron a Thermál Hotelben, Szombathelyen a Savaria Középiskola Kollégiumában faragott-festett reliefek.

Műveim az alábbi 
múzeumokban vannak: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest; Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár; Xantus János Múzeum, Győr; Szombathelyi Képtár; Jósa András Múzeum, Nyíregyháza; Hajdúböszörményi Galéria; Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; Kiskőrösi Galéria; Református Gyűjtemény, Kecskemét

Külföldön: Szépművészeti Múzeum, Ungvár; Lendvai Galéria, Szlovénia; Lublini Galéria, Lengyelország; Potsdami Városi Galéria, Németország, 
valamint számos magángyűjteményben.

Műveimmel kapcsolatos érdeklődést, vagy egyedi megrendelést szívesen veszek írásban, telefonon, vagy személyesen.

„Hej regő rejtem, hej regő rejtem...”

Így szól az ősi, többezer éves hagyományt hordozó dozmati regősének refrénje. A régi titokról és annak megőrzéséről szól, hogy majd az az elrejtés, rejtekezés után új életre kelhessen.

Legrégebbi kultúránkkal is valahogy így vagyunk; sok-sok réteg rakódott rá, különféle hatások vegyítették, divatok alakították, vagy szorították háttérbe - de mégis itt van körülöttünk és bennünk. Itt van nyelvünkben, népdalainkban, díszítőművészetünkben. Sokszor fel sem ismerjük már, mit is jelentenek a virágok, a növényi indák, a madarak, vagy a szarvas a hímzéseken, miért ember-formájú minden hagyományos eszköz, szerszám, ház, fejfa. Kevesen tudják, mit is jelent a párta, vagy a fejkendő, a népviseletek színei, vagy a páros madár. Olyan nyelv ez, amit olvasni már alig tudunk, amit szinte újra kell tanulni, a hímzések és faragások jeleit - mint kép-írást újra értelmezni. Ízlelgetni kell és újra fel kell fedezni a nyelvünkben még meglévő, a régi kultúránkra utaló olyan kifejezéseket, mint például az ,,írottas”, a ,,rovásán van”, ,,faképnél hagyta”, ,,az Isten fáját” stb. Csak figyelni kell a régi használati tárgyainkat, egy széktámlát, egy tökgyalut, házoromzatot, tükröst, - bálvány- és totemformákat, a napkultusz emlékeit, a világmindenség kozmikus ábrázolásait - , üzeneteket találunk bennük. Rólunk szólnak, az egymáshoz és a mindenséghez való viszonyunkról beszélnek, megszólalnak, ha érteni akarjuk e nyelvet újra. Miért fontos mindez? Mert ez is a mi anyanyelvünk. A beszélt és énekelt anyanyelv mellett ez a mi vizuális anyanyelvi örökségünk, amelyet megőrizni és továbbfejleszteni nemcsak egyértelműen fontos, hanem létérdek is. Hiszen amíg készülnek új életfák a hímzéseken, amíg felhangzik a regősének, amíg magyarul beszélünk, addig van jövőnk is. A bemutatott művek e régi örökségünk rejtőzködő, már-már elfelejtett motívumait, mondanivalóit hozzák felszínre. A napszítta deszkadarabok az idő múlását érzékeltetik, a tökgyalu szárnyakat kap, oltár lesz belőle, a csekei fejfa ívei megsokszorozódnak, gótikus rendet teremtenek, a szimmetrikus és felfelé törő életfa a mindenkori világrendet, az élet folytonosságait szimbolizálja - mint a sámándobok tetejetlen fája. A regősének égi szarvas állata, a Csodafiú szarvas, leereszkedik a földre, szarvai között a ,,felkelő fényes Nap”, szarvai hegyén ,,százezer szövétnek” - a csillagos ég -, örökké ragyog.

Bízzunk benne, hogy így lesz!

Galéria

Festmények

Fa plasztikák

Írj nekem!

Kapcsolat

Telefon: 0695-320-680
E-mail: lakatos.jozsef@aplusnet.hu
Lakcím: 9600 Sárvár, Móricz Zsigmond u. 18.


Az oldal támogatója a Napraforgó Webfejlesztés. A kiváló ár/érték arányú oldalak fejlesztője.

© Copyright 2020 Napraforgó Webfejlesztés.

Mobirise